Nemcsak a másik fél, a saját ügyvédünk is okozhatja anyagi lenullázódásunkat.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen témában kell cikket írnom, de az ügyvédi hivatás – mármint ahogy engem tanítottak rá – megkívánja, hogy ne csak a saját ügyfeleimért álljak ki, hanem úgy általában az ügyfelek érdekeit tartsam szem előtt.

Több módon jut el az ügyfél egy ügyvédhez, de hogy konkrét legyek, úgy fogalmazok, hogy hozzám. Vannak, akik egyszerűen rám találnak az interneten, ajánlanak nekik családtagok/barátok/ismerősök, akiknek jó tapasztalatuk van, és megpróbálom feléjük is a legjobbat nyújtani. Ezek egy része lemorzsolódik, nem találjuk egymással a hangot, nem erre számítottak, valamiért nincs meg az ügyvéd-ügyfél közötti jogi kémia. Mások más ügyvédek lemorzsolódott ügyfelei, akik viszont pont velem találják meg a számításukat. És +1 csoportként vannak azok az ügyfelek, akikkel az ellenérdekű oldalon találkozom nap mint nap, egy-egy peren kívüli egyeztetés, vagy bírósági tárgyalás során.

Túlárazott megbízások, üres ígéretek

Most ez utóbbi két csoportról – illetve jogi képviselőikről – szeretnék néhány szót ejteni, mert rendkívül rossz tapasztalataim vannak. Az egyszerű túlárazásról nem is írnék, mert azt könnyen ki lehet szűrni a mai világban: számos kollégának van árlistája a neten, így ügyfélként is előre tájékozódhatunk, hogy körülbelül mit kérhet el a jogi képviselő tőlünk. Amikor viszont azt látom, hogy felesleges ügyvédi munkákért kérnek el a „kollégák” nem kevés pénzt, akkor ki tud nyílni a zsebemben a bicska, és képes vagyok az ellenérdekű ügyfelet is nagyon, de nagyon sajnálni.

Ott áll szegény ügyfél, akinek elő van adva, hogy például egy ingatlan közös tulajdonának a megszüntetésénél több évre visszamenőleg többlethasználati díjat is követelhet – és erről több körös ügyvédi levelezés megy – pedig önként és dalolva költözött el az ingatlanból, és soha nem is akart visszaköltözni… Vagy a megy a peren kívüli – látszólagos – erőfitogtatás, hogy ha a másik fél nem megy bele a tartásdíj mértékébe, majd ráküdjük a Gyámhivatalt (persze minden jogi alap nélkül)… Vagy éppen mikor az ügyfél által kigondolt megváltási árat felnyomja az ügyvéd a háromszorosára, mert a papír mindent elbír, pedig pontosan tudja, hogy ki fogjuk hívni az ingatlanszakértőt, és a közelében nem lesz az ingatlan értéke a beajánlott összegnek. És megy az idő, folynak a tárgyalások, és a felesleges költségek csak úgy szaporodnak…

Mit tehetünk?

Az ilyen kollégákat nem nevezem kollégának, kiszűrni őket pedig nem könnyű, de azért laikusként sem lehetetlen. Ha nem is tudjuk, miről beszél „szakmailag” a felkeresett jogi képvielő, de ha azt érezzük, hogy teljesen más irányba mentünk el, mint amit eredetileg akartunk, ha a legbonyolultabb kérdésekre is van egy azonnali és nagyon ütősnek szánt megoldási javaslata, ha úgy érezzük, hogy leural bennünket, hogy a szánkba akarja adni a rutinból építkező válaszait, akkor kezdjünk el gyanakodni, hogy nem a megfelelő ügyvédnél járunk. Az ilyen ügyvédek a mi pénztárcánk rovására írják a jól hangzó, de teljesen alaptalan leveleket és bírósági beadványokat, mert nekik mindegy, hogy mi lesz annak az eredménye, ők megkapják érte a pénzüket. Én óvakodnék a túl jól hangzó, és túl sokkal kecsegtető, azonban méregdrága megbízási ajánlatoktól…

De hozzá kell tennem, hogy vannak nagyon-nagyon üdítő kivételek… Hajrá mindenkinek a megfelelő ügyvéd kiválasztásában!

További információk győri ügyvédi irodámról, szakterületeimről itt.

Nyitókép forrása: freepik.com